Szín: A testközép árnyalata élénk rubinvörössen tükröződik vastag áttetsző gyűrűvel. Ez sejteti, hogy a bor mérsékelt tannin-vegyületeket hordoz és hűvösebb klímáról származik. A szélesedő kerületi átlátszó szél „baby fat”-et is (ifjú borok teltsége) jelez tekintélyes savkészlettel.
Illat: Illatáradat köszönti a fogyasztókat mély szippantások nélkül is: ribizke, málna, ibolya, vadrózsa és bazsabimbó neszek terjengenek. Ezek a jegyek természetes erjedésre, illetve kíméletes szőlőfeldolgozásra utalnak. Az első pohárürülést követően oolong és fehértea „gőzölög” a pohárfalról. Az analízisünk során ebből arra következtethetünk, hogy a bázisbor minimális kénezést és némiképp hosszabb héjon áztatást nyerhetett.
Íz: a pirosgyümölcs-aromák a garatra szállnak. Először ribizlifürt, meggy és rebarbara csilingelnek össze, amit nyíló fázisában a bor a savasabb bogyós gyümölcsöket mulcsos avar, föld, agyag és maréknyi vágott dohány jegyek kíséretében érleli lédús cseresznyévé. Az elülő középrészben csipkebogyó és bőrösség finom rusztikussággal batikolják az ízsodort. Az alkohol tüzes, de jól integrálódik a határozott savgerincet magáénak tudható közepes testbe. Ezen a ponton ajánljuk a bort hűvösen tartani a fogyasztás egész ideje alatt, mivel melegedvén a savak cseressége a borunk vonzó primer jegyeit tompíthatja, takarásba fordítja.
A lecsengésben az ízek lekvárosodnak, ami a naturális, hosszú ízű pinot noirok jellemzője. A kortyvégen érezhetünk még mandulát, lakkozott fát, mályvaszirmot és zellerszárat(!) is. Utóbbi két jegy nem konvencionális pinot-s karakterisztika. A zellerszár például a magasabb szintű pirazin (zöldes-molekulák) jelenlétére utalhat, amit általában a cabernet család boraiban detektálnak. Jelen esetben ez valószínűleg nem pirazin, hanem inkább egy friss, gyökérzöldséges kesernyésség – főleg, mályvaszirommal párosulva -, ami az agyagos terroir és a friss szőlőhéj polifenoljainak érvényre jutásaként jelentkezik.
Összegzés: Kóstolási tételünk természetközeli, savhangsúlyos, kifejezetten terroir-érzékeny pinot noir. A nem konvencionális jegyek (tea, lakk, mályva, zellerszár) mind azt jelzik, hogy a borász a készítéskor nem „kozmetikázott”, hanem hagyta érvényesülni az évjárat adottságait és a szőlő természetes karakterét. A bor 2-4 éves távon remek fejlődési potenciállal bír, ugyanakkor fogyasztása most is bátorítva javallott.
