Ez a nemesített klón a honos kadarka dekadens változata, amely variáns leginkább a festőszőlők csoportjába degradálódott a borivói köztudatban. A festőlevű borszőlő palacktöltése önnönmagában ritka, javarészt házasításra érdemes fajtánként tartják számon. Így összességében – közel a tankönyvi közepes zamatokhoz – felbontás előtt élénk, borsos, perifériás fűszeresség és hűvös gyógynövényes jegyek keringenek a koponyám üvegkelyhében.
Ha már a színanyag felvetődött, újra kezd elhatalmasodni bennem az a kezdő bortanonc idea, miszerint a sötétebb vörösborszín, magasabb értéket hordozva egyfajta garanciát is jelent kóstoláskor. (Noha, számos vinkó-fakóságú pinot noir hazudtolta meg ezt a tézist, ismételten azt várom, hogy a robosztusabb árny minőséghordozása nem általános tévhit. Itt pedig a turánok különc és izgalmas reneszánsz udvarára gondolok, amely solo borok a másik oldalon mutatták meg az elmúlt évtizedben, hogy erényességük nemcsak antocianin pigmentjeikben honol. A turán előnye a bíborral szemben a kielégítő mustfoka, ugyanakkor csersava magas és titrálható savasságban a kadarkapár alatt teljesít.)
Minthogy a megismerés a tekintéssel kezdődik, a hosszas bevezető után, a fajtanév jelzős szerkezete tévesen segít megtalálni palettánkon a bíbort. A pandy, maliga vagy a csengődi csokros meggyek kármin színétől jóval mélyebben, sokkal rőtebben tonizált ez az árnyalat: bordó éjességében csak merev pupillák találják meg a leheletnyi pírt. Külcsine a színházi árnyak világában elsötétült bíborbársony drapéria. Régies szóhasználatban terjedt el, mára kikopott a sommelier-szótárakból a legkifejezőbb, egyszavas ideillő borszín:
Feketevörös.
No de, gördüljön végre el az említett függöny és kezdődjék az ‘előadás’!
Illatából az illó kénesség tulajdonképpen hiányzik, aminek következetes indítéka, hogy adalékos kén-dioxiddal nem találkozott bíborkánk. Ekképpen csak spontán erjedésből keletkezett szulfitokat tartalmaz, borként nem. (Rossz ejtésű szójátékkal: ha egy borital kéntelen, jegyzete erről megemlékezni kén(y)telen.) A jegyzet írója külön üdvözli és értékként jelöli meg, hogy egy ilyen ritkaságot nem tompít és uniformizál sem biszulfit sem egyéb ilyen nemű származék. Mindazonáltal a kén-mentesség kihívásként is gördül a tiszta hitű termelők elé, hiszen mikrobális fertőzéseknek az így készített borok jobban ki vannak téve, – azonban hangsúlyozandó, hogy nem törvényszerűen(!). (Az említett magas szabadkénessav-tartalom egy példa erre.)
Hömpölygő ragadóssága magas szárazanyagtartalmat és glicerindússágot indikál. (Szüretlen mivolta ebből a súlyos viszkózusságból sokat magyaráz és szerencsére semmit abból, hogy a zúzás és a törkölykalap nem csömöszöléssel került első merítésre szőlőlé alá. Megrendíthetetlen hittel állítható, hogy ezt a masszát nem csámpás rozik zsáktaposták!)
Mélyet szippantva a kehelyöbölbe, magas kakaótartalmú étes fülledtséggel és a pörkölt zab aromáival hívogat eme nedű. Portói hordós calvadosos likőrösség, alma-brandy, fahéjas szilvakompót gőze. Nyílón egyre több illata van: cédrusfa, fehér pézsma, kevés bagaria és tűzkő. A domináns illataromák vélhetően a héjból kerülő prímes terpénalkoholok megelevenedései. (Vagy van itt más is? Lásd alant.)
Kortyolva a színvilágra hajazó alsó ágas páros feketecseresznye fanyarsága csilingel. Íze a szegfűbors, valamint a rózsabors jegyeivel teljesedik ki és marad meg. Fűszerességét finomhangolja némi porhanyóssá száradt pipadohány- és pikáns fehér szantálfa. Utóbbi zamat kerül a legközelebb ahhoz a leheletnyi/nem túlzó (említett) sodós ízhez, ami tölgyfahordós érleléssel nyerhető – a legtöbb és legismertebb esetben.
Van azonban más módja is a vaníliaaroma nyerésenek, viszont ez egészen ritka. Meghökkentésre ad alapos okot ez a jelleg.
Hogy miért?
Mert egy másik módszer, amelyet a nagytermelők alkalmasint arra használnak, hogy szintetizálják a vanília jelenlétét a borokban, az az ellenőrzött oxidáció. Az eljárás kémiai reakciókat generálva olyan aromákat és ízeket hoz létre, mint a vanília. Ezt a módszert tényleg elvétve alkalmazzák, mert hiba esetén az egész bortételt károsíthatja. Ha a bor túl sokáig van kitéve levegőnek, hajlamos elveszíteni a szín és az íz élénkségét. A vörösborok ekképpen elveszítik vöröses árnyalatukat, és narancssárgává válnak, valamint borhibaként felróhatóan levegőíz-jellemzést nyernek. A meghökkenés így érhet értelemmé: a színe erejében lévő kadarka mustkorában éppen annyi ideig érintkezhetett levegővel és levegőzhetett a demizsondugón keresztül, mintha készítői irányított módon oxidálták volna! 😮😯 Valóban lehetséges lenne ez? Ha stíllel felelne a bíbor: nagyon úgy ‘fest’. A bordruida lányok valamit nagyon jól idéztek meg a természet erejével, mert ha valóban ez történt, emberfelettit sikerült e világra hozniuk.
Tufás ásványossága sóval ellenpontozza az esetlegesen magát hivalkodóan kellető negéd-tónusokat. Hosszan ‘rágva’ a kortyot a kovásság határozottabban mutatja meg szép arcát elszigetelt felénkségéből. Ez az, ami igazi ritkaság a hazai vöröslevek körében: az ásványsósság érzete (a kén-dioxid éppen ezt rejti homályba megannyi esetben!). Tüzes szeszét előzetesen várt metsző sava csak parázsosan lobbantja fel. Ennek köszönhetően a záró jelenetben gyorsabban cseng le a színes boríz.
A fehérhollók írótolla ilyetén mártva ebbe a bor-tintába egy másfajta leírást oszthatott meg Olvasójával.
Végül összegzésképpen, ne feledkezzünk meg a teljes képről és az átfogó benyomásokról. Bíborunk jegyeinek azonosítása időigényes, ami magyarázható ritkaságával és inferior (csökkentett értékű) kezeltségével. Ugyanakkor ez az a felfedezésre váró és elemezendő egyéniség, amit nagyon-nagyon szeretek és ez az is, amit kutatva keresek. A behízelgő kreáltságot buszvárós magányban eluntam. Végre egy nem ‘egyen-arcú’, izgalmas bor! Zamatai nem élesek, nem pontozottak, így a közepes ízspektrumból nem lehet kilépni. Ehhez a kor trendjeinek megfelelve gyümölcsaromák szükségeltetnek(!), ámbátor a fajtának fűszeres, ásványos, cseres jegyei vannak. Viszont nem a nemzetközi mezőnyben versenyző, hanem a mikro környezetében, így a kurucvérrel és kárminnal kompetitív fajta. A szóban forgó tétel peer csoportjában felülteljesítő! Az ex ante várakozások rácáfolttá váltak. Rendhagyó mitöbb rendbontóan karakteres szantálos/vaníliás oxidáltságával (ez kívánatos, érvényes redoxireakció), amit a jól sikerült eljárás mellett a bíbor kadarka alacsonyabb cukorfoka, erős pigmentáltsága és magasabb (konzerváló) savtartalma is támogathatott. Tradicionális készítés, némi savhiány, ami kétesztendei kéntelensége mellett és dacára nem zavar. Egyedi sóssag(!), kénmentes tisztaság, sajátosan nyert aromák (fás-fűszeresség) és mindez üvegerjedésben.
Megfejtést kívánó és érdemlő egyed – ez azt hiszem, mostanra vitán felül áll.
… a kóstoláskor megnyíló függöny most baldachinként húzódik össze és hívja álomra színpadát.