A reorganizált és revitalizálódott somlójenői Kancellár pince borai közül a 2018-as hárslevelűt ‘fejtegettem’ (alant). A kóstolási jegyzetben végigkísérhető, hogy a készítők miként rejtették dugó alá a megújhodó Életet.
Figyelmet érdemel, hogy az utolsó kevés száz palack ürül egy olyan tételből, ami még fogyaszthatósága boltívén jegyez elő páratlan számot a szőlőhársak örök pincesorán.
(Megjelenés)
Italunk tiszta nedvű tavában tükröződve jár a felhő.
Pohárba üríti zsebeit a kora tavaszi ágyából felegyenesedő Nap, amíg sugarai alatt a borprizmánkhoz hasonló héjszínt álmodnak a most még földben fázó csemegekukorica-szemek.
Ugyanakkor magunkba szívva ezen vágyat, melegebb égalj alatt várhatjuk somlai hársunk virányát. Az ötödik évébe lépő szőke bort a szűkkeblűség vádja az illatok terén sem érheti.
(Illat)
Százágú akác- és szelíd gesztenye erdő bólint felénk üdvözlésként. Tisztásán nyelv alá bújtatott, mézes töltött keménycukor dúdol lányka-pajkosságban és fog össze játéktánc előtti kört a pohárfalon. A legmélyebb minta-szippantáskor érezhetjük a formába rendezett loknik argán-lebbenését és lakkozott jegyeit is.
(Ízlelés)
Poharunk szája nem olcsó csókú ajak – ugyanakkor nem is távtartóan hűvös. Kóstolva száraz az inasan szikár, 12,5 térfogatszázalék alkoholtartalmú bortest. Mariska barackhús rendezi ernyő alá az ízjegyeket a héjroppanástól a bordó bemosású velő harapásáig. A fogérintkezés mellett a borsavak fél évtized múltával is metsző határozottsággal fűtenek. A második trimeszterben a korty elmélyül egy kosár akácvirágban, amit petrolos-fenolos vegyületek fonnak át. Végül a zamatanyagokban a jód válik egyre hangosabbá, amely ásványsós jegy múlni nem akaró módon uralja az ízek záró spektrumát.
S amiként a tavaszi éjszakák nyújtják óráikat, úgy időzik a rétegelt boríz szájüregünkben, mitöbb évszakokon is túl – jegyzetelt boremlékeinkben.
