A palack-ruha már előfutárként harsogja, hogy nem a szubkategóriát jelölő Hattyús sorozatból való a kóstolásra váró, édesen iskolázott furmintlevünk, ami extra drukkot gerjeszt a fogyasztás előtti percekben is.
Megjelenés és a korty eleje:
Színe érett kukoricasárga agát, ami meleg árnyalapon aranyszínűen irizál.
Fiatalos lendületet biztosító savérzet, finoman telt- és izmos test. Izmos tónusain viszkóz’ ruházata egyszerre merész és elegáns.
Felszíne párhuzamosan bársonyos, pozsgás és barackhéjszerűen molyhos. Ezen a külszínen vibrálóan élénk a múlt – hihetnénk, hogy új bor köröz poharunkban! Virgoncsága révén kóstolói körül farsangol a világ! Maga a pincészet is arra buzdít, hogy a desszertbort hajadon korában üdvözöljük és élvezzük. Tanácsukat horatiusi megfontolást követően, fogadjuk el! Illatában tea- és japán szellőrózsa virágzik.
Ízjegyek:
Kóstolva édes érleltségében a botritisz minőségi manifesztációja uralja a saveur-t. Különösen a fiatal édes furmintok ízvezetése nemespenész-fajsúlyos. Ekképpen az unos-untig sorolt, hártyásfalúak, csonthéjasok, citrusfélék és egzotikus gyümölcsök asszociációi rendre szajkózhatók.
(Ahogy az eddigi leírások alkalmával, ezeket most is lépjük át!) A vagdalkozó ízözön sodrában duhajkodik: fügelekvár(!), ropogós reszelt almás lepény, édes magbelű gönci barack, „kétszer nyíló akácfa virága”, „tapsikoló jázminok”, hasadó érésben lévő fehér faeper, eozinossá sárgult egres, lonc pirított mandula és mozsárzúzott mentalevél halk exhalálása. Összességében pazar kulinaritást hozó borélmény, melynek folyama magával ragad Hegyalja gyökérzet-mélységébe.
Lecsengés és egyéb:
Lecsengése közepesen magas együtthatójú autoregresszív folyamat. Vagyis, utóíze örökéletre törően, de azt azért nem elérően teljesedik ki.
Idővel, mondjuk másnap és jóval később is emlékezni fogunk erre a nemesborra ajakérzéstől függetlenül. A mementoba rejtett zamatok pedig: lépesség, kókuszos zabkeksz áztatott mazsolával, rostgazdag nektár és természetesen cinerea.
Az édesség ízképe kapcsán a kíváncsi borfogyasztóban bujkál és csiklandódzik a kíváncsiság, hogy ilyen cukorgyűjtő képességgel vajon melyik furmintklón jeleskedhetik a vidékről.
Akárhogyis, azokra a nedűkre, – amelyek ennyi ízt kompresszálnak egy fél literes elzászi vonalú palackba – mondjuk, hogy igazán gazdagok.
