Bronzvasárnapi kóstolási telételünk a feltörekvő rátkai kispince kései szüretelésű édes bora volt. Ahogy az ismert tokaji fehérboszőlő-fajták kötődnek egymáshoz a palackban, úgy kísérheti az ‘együtt-töltött’ adventi napot éppen ez a boregység. Amiképpen pedig az ünnepvárás pillanatai ötvözött kíváncsiságot és izgatottságot rejtenek, úgy ez az érzés szimultán lengi be a kóstolás előtti perceket is.
Bortételünk megjelenésében egyedi érettséget indikál. Aurája mélytónusú sajtolt olívapogácsa-olajat ölt meghazudtolva még serdülő kort sem megérő hajadon-korát. Azonban fokozva az érdeklődést, vetítsük előre, hogy édesünk üde-frisse kortalansággal párosul!
Illatanyagai is örök-hagyás útján birtokolják a kitöltetlen pohárkehely-űrtartalmat. Erőt sugárzó, robbanó nemes fürtpenész parancsol magának előhelyet az első kortyra várva. Kíséretében finom fenolosság, kerti vaníliavirág, orvosi pemetefű és puha földesség sokasodnak. Ezt követően a borillat friss takaró-havat váró reggeli mulcsos avart gyűjt és felnyit egy cédrusfából készített humidort, ami kis adag eperdohányt és édes illatú vadzsályát őriz egy olyan nagyszobában, ahol kandallópárkányon szárított mandarinhéj és bőrös zöldalma-kivonat aromakomponensei engedik még felfedezni magukat. Kóstolás előtt illatjegyeihez hasonlóan sokízű megelevenedés várt.
Az első korty.
A világon most megtöltött boros poharunk hajnaltüze száll át. Koszorús szálgyertyák helyett kemencéket, cserépkályhákat vagy éppen rusztikus kandallókat gyújt meg késeink savhordozó képessége. Fiatal pajkosságát hevítő alkoholja szenvedéllyé korbácsolja, ugyanakkor szerkezete nagyszerű, egyensúlyos alapokon áll.
Ez a rátkai édes bor egyértelműen a dűlőről mesél. A termőhely vulkáni kőzete és a túlérettségben szedett szőlőbogyók finom aszalt karaktere, nagyszerű keretet adnak ennek a folyékony tokaji történetnek.
Dinamikus kiteljesedés, pontozott ritmusban. Először a magának éllovas szerepet szánt botrytis mutatja meg pozsgás arcát. Majd az ízözön egy falat citromhabbal díszített és sárgabaracklekvárral finoman kent Panettone-val folytatódik. Áztatott mazsola és bergamott hagy maga után egy csendes, nem könnyen azonosítható jelleget.
Ahogy nyelv alá bújik a szó vallomások reszketeg zavarában, ez a takarásba vonult karakter félénkségben inog és halk szavában sajátos láz didereg. Emeljük fel nyelvünket és húzzuk le láthatatlanságát adó Gügész gyűrűjét, hogy megértsük vonásai ünnepi üzenetét:
Aki csendben szeret,
jobban szeret!
Ez az aroma gyermekujjakkal csípett, vanilinnel ízesített nyers tészta. A gyermekboldogságtól felmelegedett szobákban borunk mértéktartó erkölcsösséget hirdet:
Van derű, ami a mámor felcsapásaitól magasabb habot ver!
A zárásban végül ügyesen porciózott ásványosság tör magának elköszönő saját utat.
Összefoglalás helyett egy nem tisztán borozó tipp jegyzetünk végére:
Legyünk önfeledten szeretetteljesek ebben az időszakban és osszuk meg élményünket mindazokkal, akikre szívvel gondolunk – a lecsengésében végtelen bortételünk nyomán akár az egyre táguló világgal.
