Megjelenésében meghökkentő.
Tükrös limonádé árnyalattal csábít asztalhoz. Tikkadtabb, rendben szárított halvány szalmaszín. Áttetsző, olyan mintha mikroszűrőn keresztül tölcsérezték volna palackba. Ez az őszinteség azonnal szívemhez ér. Nem tudom, mikor láttam polcérett fehérborszőlőt ilyen prizmával. Ugyanakkor előrevetítem, hogy már a második korty után nem hagyott szabadulni a formabontó gondolat, hogy seprőzve vajon milyen lehetett volna ez a nagytestű hárs. Tokaji battonage hárslevelű… biztosan lenne piaca klientúrádból.
Illatában szintén csalat! Bimbós rózsa, zöldalmahéj(!), nyíló barackvirág-lombkorona, mély szippantásból szelídgesztenye: fekete pohárból, hunyt pillás kóstolón ezt tramininek vagy rózsakőnek jegyzetelném nyitva hagyva a választást egy szürkebarát-házasításnak.
Ízében: egybeérve illatcsokrával korai, piros héjú őszibarack, édes mutsu almahús, gyűrűs vegyületek nem hagynak kitörni maguk sugarából: benzolos-fenolos-, tartályfémes pontosság. Osztrák federspielek Duna-kanyarát echozzák Tokaj folyófordulatai.
Lecsengés: ez is arcpirító zavart hoz! Hasonló, nagy hullámos ízkép utóbbi években nem forgott boros poharamban. Az aromák egy magas frekvenciájú özönt hoznak, amelyek olyan saverősséggel fodrozódnak, amelyek magukba csapva csengenek le és érik el a garatok partszéleit.
Ez egészen egyedi!
Összességében, remek, rendbontó, sőt rendtörő tétel. Hársfavirág-port címkeismerten is erőszakosan olvasnék a nyelvem receptoraira. Szesze a palackot body-dresszként feszítő testidomaiban melegít, nem bújik ki kacérkodva a széles bor-hát mögül – nem aszimmetrikusan emel, egyensúlya gyakorlott erőemelőkéhez hasonlóan stabil.
Holnap is iszok egy poharkával!