A terület modern borászatának története a Denominación Específica Albariño megalapításával indult, amely később, Denominación de Origen (DO) Rías Baixas névvé alakult Spanyolország európai uniós csatlakozásával. Ez a változás tükrözte, hogy az uniós legiszlatívák tiltják a borrégiók szőlőfajta-elnevezését. Rías Baixas ma helyi termelők artizán borkészítéséről híres. Ezen borászok zászlós szőlőfajtája – természetszerűen – az az albarino, ami ma már a régió nevébe ütött egyértelműsítés nélkül is ismert. A Galícia északnyugati részén fekvő borrégió hasonló feltételekkel rendelkezik, mint a francia Loire-völgy, az új-zélandi Marlborough vagy a német Rajna-vidék, így olyan hűvös termőterületet képvisel, amellyel érdemes odaadóan foglalkozni.
Angel Moreira Manyo borász – egyetértve az előző állítással – úgy döntött, hogy visszatér szülőhazájába, Galíciába, hogy megvalósítsa a saját víziója szerint megálmodott helyi borvilágot. Angel csak őshonos fajtákkal dolgozik, és albarinón kívül néhány olyan helyi vörös szőlővel foglalkozik, mint a Caino és a Souson, amely fajták ritkán jutnak el Hispánia legnyugatibb partjaira. Bordruidaságot vállalva elnyújtott seprőérleléssel és francia tölgybe rejtett malolaktikus erjesztéssel atipikus galíciai fehéreket idéz meg; és kóstolt albarinónk éppen egy ilyen manifesztáció.
Megjelenés: poharunkban tükrösre derített citrom levét pásztázhatjuk, aminek vékonyka széle egybetűnik az áttetsző üvegfallal.
Illat: az italra hajoláskor egy olyan konyhafülkébe lépünk be, ahol serpenyőn vaj hevül, miközben anyuka borsmentát csipked a főfogáshoz. Körülötte pedig kislánya sarkán forogva kosárkájába ujjaival fehér, sárga és lila virágszirmokat keverget és játék-fűszerként fele-alá perget.
Íz: kóstoláskor az ital zizegőn-pezsegve ropog. Halvány szén-dioxidja – az alacsony visszamaradó cukor mellett – azt a kortyot édesíti, ami kezdetben natúr fehérhúsok és fehér bors letisztultságát közvetíti. Ezt követően zöldtea levele, rostmentes mangóhús, félkemény őszibarackvelő és lonc íze teljesedik ki a seprőérlelésnek köszönhető magasabb szárazanyagtartalomban, valamint a közepes időtartamú lecsengésben.
